Üdvözlés

Szia!
Rileey vagyok, örülök, hogy idetaláltál, annak még jobban, ha máskor is visszanézel. Mostanában főként könyvekről szedem össze a gondolataimat, de ha olyan kedvem van, filmekről és sorozatokról is megejtek egy-egy posztot. Sokat olvasok angolul, így ne lepődj meg, ha nem túl ismert könyvekkel találkozol errefelé. A célom, hogy felkeltsem ezekre a figyelmet, hátha egyszer kis hazánkban is a könyvesboltok polcaira kerülhetnek. Kellemes böngészést kívánok! :)

Ha szeretnél kapcsolatba lépni velem, a nagyító ikon alatt lapuló űrlap segítségével megteheted, vagy használhatod közvetlenül az e-mail címemet: rileey.smith[kukac]gmail.com

Népszerű bejegyzések

Címkék

1 pontos 2 pontos 3 pontos 4 pontos 5 pontos ABC ABC Family adaptáció After the End Agave agorafóbia akció alakváltók alternatív történelem angol angyalok animációs anime Anna és a francia csók apokaliptikus Arrow barátság blog book tag borító borítómustra boszorkányok Cartaphilus CBS chick-lit Ciceró Courtney Summers crossover családon belüli erőszak Dan Wells Daredevil démonok depresszió design díj disztópia dráma Dream válogatás Éles helyzet erotikus fanborítóm fantasy felnőtt film Forma-1 FOX földönkívüliek Főnix Könyvműhely Francesca Zappia francia Fumax GABO Gayle Forman Hard Selection Harper Teen Hex Hall high fantasy horror humor időutazás írás istenek Jane The Virgin Jennifer Niven John Cleaver karácsony katasztrófa képregény klasszikus komédia Kossuth Könyvmolyképző krimi leltár lovak Lucifer Maggie Stiefvater mágia mágikus realizmus magyar szerző Matthew Quick Maxim megjelenések mentális betegség misztikus Netflix new adult novella nyár öngyilkosság pánikbeteség paranormális pilot posztapokaliptikus pszichológia pszichothriller Rainbow Rowell Razorland realista Red Queen Richelle Mead romantikus sci-fi Scolar Silber skizofrénia sorozat steampunk Supernatural Syfy szerelmi háromszög szörnyek tanár-diák természetfeletti The 100 The Chemical Garden The CW The Dust Lands The Flash The Selection thriller toplista történelmi tündérek Twister Media Ulpius urban fantasy vámpírok vérfarkasok Victoria Schwab vígjáték vírus Vörös Pöttyös Wither young adult zombik

Most olvasom

Blogok

Üzemeltető: Blogger.

Küldj üzenetet!

Név

E-mail *

Üzenet *

2013. szeptember 4.

Melissa West: Hover

Dinamikus történet, badass főhősnő és UFÓK! Minden adott volt ahhoz, hogy a Taking sorozat első részét, a Gravityt imádjam. Így hát iszonyatosan vártam már a folytatást, és bár nem nagyon emlékeztem az előző részre, szerencsére simán fel tudtam venni a fonalat.

Eltelt egy kis idő, mióta Jackson a Lodge-ra menekítette a most már félig ember-félig ős Arit, különben az emberek visszájára sült támadása miatt életét vesztette volna a Földön. Az emberek ugyanis elbízták magukat, és az ideggázzal, amivel meg akarták ölni az Ősöket, végül a saját fajtájuk tagjainak halálos ítéletét írták alá. Arinek még mindig fáj, hogy Jackson eltitkolta azt az aprócska tényt, hogy az Ősök vezetőjének, Zeusnak az unokája. Jackson szánja-bánja a dolgot, de Ari makacs, önfejú teremtés, aki egyszerűen nem tud ismét megbízni a fiúban, romantikázni vele meg még annyira sem. Zeuson egyre jobban eluralkodik az őrület, embereket tart fogva, és mindenáron le akarja igázni a Földet, hogy az Ősök ott kezdhessenek új életet, de az emberek nem hajlandóak kompromisszumot kötni vele. Ehelyett Arire hárul a feladat, hogy megszabaduljon az Ősök vezérétől - végleg.

Bár mint említettem, nem sokra emlékszem már a Gravityből, de annyi megmaradt, hogy pattogós lendületű, intenzív tempójú cselekménye volt, csak kapkodtam a fejem, annyi minden történt. Ezzel szemben a Hover visszavett a sebességből, és igazából egyetlen probléma köré összpontosul, Arinak meg kell ölni Zeust, pont. Míg minderre sor kerülhet, különböző kitöltő tevékenységeket jelenít meg a szerző a lapokon, leginkább azt próbálja bemutatni, hogy Ari miként állja meg a helyét ebben az új szerepben, hogy többé már nem ember, és az Ősök között, az ő szokásaik szerint kell élnie. Mindemellett persze terveket szövöget az emberiség megmentésére, és ezt a kettőt kell összeegyeztetni. Jackson folyamatosan mellette van, de ugyebár el kell húzni, hogy nem lehetnek együtt. Mégis csak átvezető kötetről van szó, Ari folyamatosan ellöki magától a srácot, míg egyszercsak megvilágosodik, hogy Jackson bár abszolút nem tökéletes, neki mégiscsak tökéletes, fejemben pedig ekkor szólalt meg egy nyálas popzene. Gonosz vagyok, na. Nem cukormázas ám meg ilyesmi, csak kicsit bosszantó, mikor eltaszítja, pedig igazából csak hülye kifogásai vannak, egy icipicit erőltetettnek érzem az ilyesmit. De tudom, az egyszerű lenne, és nem generálna konfliktust, ha a főhősnő egyszerűen csak megbocsátana és továbblépne.

Ezenkívül kiderül, hogy bizonyos Ősök rejtegetnek valamit, és Arinak nagy szerepe lesz mindenben, csak elárulni nem hajlandóak, hogy miben. Többször végigjárjuk ugyanazokat az utakat, és a végén mindig ugyanoda lyukadunk ki, hogy bár meg kell szabadítani a világot Zeustól, ez egyelőre nem jön össze, de továbbra is tervben van a napi rutinok és fenyegetések közé beiktatva. Másrészt viszont a Földön sem klappol minden, és Ari patthelyzetbe kerül, kénytelen a bizalmát könnyelműen osztogatni anélkül, hogy pozitív visszajelzéseket kapna. Az otthoniak is terelik a szót, és egyszerűen már nem lehet tudni, hogy mi van, csak, hogy háború lesz. Amivel csak az a probléma, hogy itt bizonyos vezetők akarják mindenáron a háborút, a nép tagjai nem.

Kár, hogy a sztori vesztett a dinamikájából. Nem mondom, hogy ez baj lenne, mert attól, hogy most kicsit lassabban folytak az események, még élveztem a könyvet, csak a Gravity ebből a szempontból sokkal jobb volt. Azt viszont még mindig tartom, hogy van némi Divergent beütése, ezek a szimulációk, az RES edzések állandóan arra emlékeztettek, Ari viselkedése erősen hasonlatos volt Triséhez, ráadásul ez a kapcsolati huzavona Ari és Jackson között eszembe juttatta Tris indokolatlan dacolását Négyessel szemben az Insurgentben.

Kicsit hiányoztak a régi karakterek, de az újakat is megkedveltem, különösen Villt, remélem még több szerepe lesz a továbbiakban.

Már nem tudom nagyon hova ragozni a mondandómat, szóval még egy dologra térnék ki. A VÉGE! A vége kegyetlen, komolyan mondom büntetni kéne az ilyen cliffhangeröket. Mintha az ember képébe vágnák az ajtót, csak olvas, olvas, bedobnak elé egy olyan infót, hogy csak néz ki a fejéből és vége. Utána meg legszívesebben törne-zúzna, annyira kész van idegileg, mert így nem lehet abbahagyni egy könyvet!

Összegezve, ez a sorozat immáron a kedvenceim közé lépett, amiben nagy szerepe van a remek a háttérvilágnak és az erős női főszereplőnek (mondjuk Jackson nem lett book boyfriend, hm, érdekes), és hát ufók, imádom az ufókat!

Értékelés: 4/5
Borító: 4/5

Sorozat: The Taking #2
Kiadó: Entangled Teen
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám:352