Neal Shusterman: Scythe

Soha nem olvastam még olyan könyvet, amiben kaszások jelennek meg, így nem meglepő, hogy azonnal rárepültem a sztorira.

Egy tökéletes világban az emberiség a halált is meghódította. Ám a lakosság így sem élhet örökké. A népességritkításra létrehozták a Kaszások társadalmát, akik gondoskodnak arról, hogy az emberek örök jólétre szenderüljenek. Faraday Kaszás Citrát és Rowant toborozza a munkára, és bár egyikük sem ezt választotta volna jövőképének, mindketten belemennek, hogy tanoncnak szegődjenek a kaszás mellé egy évre. Ám csak egyikük nyerheti el a tisztséget. A kiképzés eleinte nem jár kirívó kötelezettségekkel, de aztán egy korrupt kaszás közbeavatkozásának hatására az életük lesz a tét.

Imádtamimádtamimádtam! Jó, lenyugszom. Vagy legalábbis megpróbálok. De ez a könyv! Ez a könyv! Huh. Tudjátok, mennyire szeretem a disztópiákat, a különleges, egyedi világfelépítéseket, ebből kifolyólag élvezem őket akkor is olvasni, ha alapjaiban rosszak. A Scythe is disztópiának van címkézve goodreadsen, de ez inkább egy paranormális utópia. A világ minden egyes elpottyantott morzsája eksztázisba taszított.

Hogy mit kell tudni? A világ tökéletes. Az emberek anyagi jólétben élnek, a tudás mindenki számára hozzáférhető, bármit szeretnének, kvázi előttük terem. Ez jól hangzik, de mivel nincs szenvedés, annak ellenpárja, az érzelemittas öröm, a boldogság is ismeretlen fogalom – egyik nélkül nem létezhet a másik.  Nincsenek betegségek, az emberek nem tudnak meghalni, ezért előfordul, hogy hobbiból vetnek véget az életüknek, hogy aztán újraélesszék őket, és pár nappal később ugyanolyanok, mint régen. Ha megöregednek, akkor egy idő után visszacsévélhetik az életkorukat a húszas éveik elejére. Új családot alapíthatnak. Határ a csillagos ég.

Tehát kellettek a kaszások. Azt sajnáltam, hogy nincs történelmi háttér, nem tudunk meg semmit arról, hogy vetettek véget a Halandóság Korának, hogy sikerült elérni mindezt. (Talán a második részben? Vagy ez túl nagy falat?)  A Kaszalét legfőbb követelménye, hogy csak olyanok kerülhetnek a posztra, akik nem akarnak, mert pont nem az a cél, hogy élvezzék a gyilkolást. Immúnitást is garantálhatnak, ha megcsókolják a gyűrűjüket, és egy adott Kaszás családja egészen addig védett marad, míg a Kaszás öngyilkosságot követ el – szuverén joguk, ebben az esetben nincs visszaút.

Érdekes, ahogy a két főszereplő bekerül a kaszások világába, és minden ellenkezésük ellenére szerves részei lesznek. Ahogy asszimilálódnak, úgy távolodnak el egyre jobban az emberektől, akik félik a kaszásokat, és a saját családjuktól is – egy kaszás sorsa a magányos farkas lét. A mentoruk, Faraday Kaszás humánus módszerekre tanítja őket, megtanulják használni a mérgeket, fegyvereket, harcművészeteket.

Nem mindenki dolgozik ebben a szellemben. Egy modern gondolkodású, korrupt csoport vérfürdőket rendez, az embereket sportból gyilkolásszák, és a szigorú törvények ellenére is érinthetetlenek. Rowan önszántán kívül kerül kapcsolatba velük, és az együtt töltött idő átformálja a fiút, olyannyira, hogy kezdi úgy gondolni, hogy ő is szörnyeteg.

Van itt kérem szépen minden: öngyilkosság, előre eltervezett gyilkosság, árulás, félrevezetés, vádaskodás, hajsza, tiltott szerelem, törvényszegés, titkos gyerek. Egyiket sem fejtem ki, mert élveztem, ahogy egymás után jöttek az újabb és újabb fordulatok, egy pillanatra sem ült le a sztori.

Hogy egy picit ekézzem is a regényt: a karakterek lehettek volna kidolgozottabbak is. A két főszereplőnél sokkal izgalmasabbnak találtam Faraday Kaszást és Curie Kaszást, de még Volta Kaszás is érdekesebbnek bizonyult számomra. Ebből kifolyólag nem meglepő, hogy a szerelmi szállal nem voltam elégedett. Nem volt idő rá. A vonzalom érződött, de semmi olyasmi, ami olyan elhatározásra sarkallta Rowant, amilyenre – még ha később meg is változtatta a véleményét, de hónapokig kötötte az ebet a karóhoz –, szükséges lett volna alapnak egy mély, érzelmes kapcsolat, hogy értsem a motivációt. Sokkal jobban sikerült ábrázolni azt, hogy milyen változáson megy át Rowan: alapjaiban rendül meg a lénye, és már sosem lehet jó, kiirtották belőle.

Nagyon tetszett, hogy a cselekményt naplóbejegyzések törik meg. A legtöbb Curie Kaszásé, aki reálisan látja a dolgokat, és végig filozofálgat a világról, a társadalomról, a Kaszásokról.

Egy kerek történetről beszélünk, a feldobott konfliktusok megoldódnak, megszületik a Kaszás tisztségért folyó versenyben Citra és Rowan között a győztes, több igazságra is fény derül. Az epilógus fergeteges, előrevetít és felkelti a kíváncsiságot, hogy mi lesz majd a folytatásban. A Kaszások szervezete továbbra is a romlás felé tart, és ez addig nem változhat, amíg egyes tagjaik újraértelmezik a szabályokat, és istenkomplexussal rendelkeznek.

Értékelés: 5/5

Borító: 5/5

Sorozat: Arc of a Scythe #1

Kiadó: Simon & Schuster Books for Young Readers

Megjelenés éve: 2016

Oldalszám: 435